Mediáció

A mediáció egy speciális konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél vitájában mind a két fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél (mediátor) jár közben.

A mediáció alapötlete, az az elképzelés, hogy az ellenséges és antagonisztikus kapcsolatok megoldásához egy "harmadik semleges felet" hívnak segítségül, egyáltalán nem új keletű.

Az idők során mindig is igénybe vették a család vagy a közösség bölcs öregeit, hogy békító szerepet vállaljanak a konfliktushelyzetekben.

A feljegyzések szerint a mediáció eljárása a XIX. században került alkalmazásra először a nemzetközi konfliktusok megoldásában.

A mediátor a problémamegoldó folyamat keretében segít tisztázni a konfliktus természetét, segít olyan megoldást találni, amely mind a két fél számára kielégítő.

A szó - mediare - eredeti jelentése:

középen állni
egyeztetni
közbenjárni
közvetíteni
békéltetni.

A mediáció főbb elemei:

az egyezkedést segítő technikák alkalmazása
a probléma megfogalmazása
az álláspontok közelítése
az egyezkedés folyamatának lépésekre bontása
az empatikus kommunikáció fejlesztése
alternatív megoldások keresése
közös cél kialakítása
a beszűkülés, bizalmatlanság, merev attitűdök kialakulásának megakadályozása.

Magyarországon a 2002. évi LV. törvény rendelkezik a közvetítői tevékenységről.

A törvény célja, hogy elősegítse a természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerülő azon polgári jogviták rendezését, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza.

A közvetítés olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett harmadik személy bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

Az igazságügyért felelős miniszter a közvetítőkről közvetítői névjegyzéket vezet.

A mediációs tevékenység e névjegyékbe történő felvétel alapján végezhető tevékenység.